Oldalak

2017. február 8.

Történelmi-kulturális előadássorozat 2017

MEGHÍVÓ

A Tordai Unitárius Egyházközség és Nőszövetség 2017 február 9 – március 9 közötti időszakban előadássorozatot szervez. Az előadásokat csütörtöki napokon du. 5 órától tartjuk az Unitárius Egyházközség Parókiájának (George Coșbuc utca 12. szám) tanácstermében, amelyre szeretettel várunk minden érdeklődőt.

A belépődíj jelképes összege: 1 lej, amelyet a Nőszövetség e tevékenységeinek anyagi fedezésére kívánunk fordítani.

Az előadások időpontja, címe és előadója a következő:

1. 1956 Erdélyben
Előadó: dr. Lönhárt Tamás, egyetemi adjunktus BBTE, Jelenkor Története és Nemzetközi Tanulmányok Tanszék vezetője
Időpont: 2017. 02. 09.

2. Reklám élet a századfordulón
Előadó:  Barazsuly Viktória Adrienn, A kulturális örökség kutatása és hasznosítása MA, hallgatója
Időpont: 2017. 02. 16.

3. Szent László emlékezete
Előadó: György Árpád Botond, A kulturális örökség kutatása és hasznosítása MA, hallgatója
Időpont: 2017. 02. 23.

4. Fényképalbumok: személyes és közös történetek
Előadó: Újvári Dorottya, MA, művészettörténész
Időpont: 2017. 03. 02.

5.  A magyarok és németek Golgotajárása a Szovjet Gulág és Gupvi lágerekben
Előadó: Benkő Levente, újságíró, történész, a Művelődés c. folyóirat főszerkesztője
Időpont: 2017. 03. 09.

2016. május 9.

Magyarok szovjet fogságban 1944 és 1953 között

A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve keretében, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Kara előadássorozatot szervez a magyarok szovjet fogságának témakörében.
2016 májusa és 2017 februárja között összesen 10 előadás fog elhangzani a témában. Erdélyi és külföldi előadók mutatják be a Kárpát-medence magyarságának egyik már-már elfeledett tragédiáját, a civilek szovjet fogságba hurcolását. 


Előadás sorozat a SAPIENTIA EMTÉ-n
a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve keretében

1.) Előadó: Dr. Murádin János Kristóf egyetemi adjunktus, kari kancellár, SAPIENTIA EMTE, Kolozsvári Kar, Európai Tanulmányok Tanszék:
        Előadás címe: Emlékezet és megemlékezés. Erdélyi magyar civilek szovjet fogságban 1944 és 1953 között
        Időpont: 2016. május 11. (szerda) délután 18 órától
        Helyszín: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvári Kar, Tordai út 4. sz., B301-es terem

   2.) Előadó: Dr. Stark Tamás történész, Budapest, a Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
        Előadás címe: Civilek elhurcolása Magyarországról a Szovjetunióba
        Időpont: 2016. május 26. (csütörtök) délután 18 órától
        Helyszín: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvári Kar, Tordai út 4. sz., B301-es terem

3.) Előadó: Dr. Dupka György, Ungvár, a szolyvai emlékpark szervező titkára és az Intermix Kiadó vezetője
       Előadás címe: A kárpátaljai magyarok "malenkij robotra" hurcolása a GUPVI-GULÁG munkatáborokba az erőszakos szovjetizálás idején (1944-1953) és a lágerekben elhunytak emlékének megörökítése
       Időpont: 2016. június 16. (csütörtök) délután 18 órától 
       Helyszín: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvári Kar, Tordai út 4. sz., B301-es terem

4.) Előadó: Benkő Levente magánkutató, a Művelődés folyóirat szerkesztője, Kolozsvár
       Előadás címe: Magyar civilek internálása 1944 őszén Romániában. A Barcaföldvári haláltábor a kollektív emlékezetben
       Időpont: 2016. augusztus 18. (csütörtök) délután 18 órától
       Helyszín: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvári Kar, Tordai út 4. sz., B301-es terem

5.) Előadó: Dr. Bognár Zalán docens, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történettudományi Intézet
       Előadás címe: Hadifogolytáborok és (hadi)fogolysors a Kárpát-medencében, 1944-1945
       Időpont: 2016. szeptember 29. (csütörtök) délután 18 órától
       Helyszín: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvári Kar, Tordai út 4. sz., B301-es terem

2016. február 29.

Hiterősítő imahét

A Tordai Unitárius Egyházközség 2016. február 29 - március 6. között tartja a hiterősítő imahetet.
Helyszín: A tordai unitárius templom.
Az istentiszteletek kezdési időpontja du. 5 óra.


Szolgálatvégző lelkészek:

Hétfő: Pál Alice marosnagylaki református lelkipásztor
Kedd: Barabás Zsolt várfalvi unitárius lelkész
Szerda: Balázs Tamás magyarszováti unitárius lelkész
Csütörtök: Pálfi Dénes sinfalvi unitárius lelkész
Péntek: Rüsz - Fogarasi Tibor kolozsvár-monostori unitárius lelkész
Szombat: Kónya Albert aranyospolyáni református lelkipásztor
Vasárnap: Józsa István Lajos tordai unitárius lelkész

2015. december 24.

Dsida Jenő: Karácsonyi utazás

Készülődés.
            Karácsony közeleg.
            Én állok itt az ablakom előtt
            nézem a halkan pihéző havat
            s egy kis bokrétás, száradó fenyőt
            törögetek.
            Ma szívem is van,
            Meg-megdobban a kabátom alatt
            és csilingeli ezer kicsi csengő:
            Karácsony közeleg!
            Karácsony közeleg!
Útban.            
            Csodálkozol:
            Te balga kis fiú,
            ma oly vígnak látszol!
            ...Csillagsugáros betlehemi éjben
            hívogat máma engem is a jászol.
            Megyek! Megyek!
            Az ajkam úgy dalol,
            míg csörgős szánkóm megáll valahol,
            s letérdelve a kis Jézus előtt,
            átnyújtom neki igaz ajándékul
            ezt a kis tépett, száradó fenyőt.
Kérdezem.
            Mondd, kis Jézuskám
            December fagyon, szélen, havon át

            miért nem hozhattam Neked
            egy csokor édes, piros orgonát?
            Most minden, minden fenyő és moha.
            Pedig tudom, hogy szereted a májust
            és Teneked is szebb az orgona.
Az ünnep.
            Mennyből az angyal!...
            Égnek a gyertyák.
            Kacag az ének, terítve az asztal - -
            csak fáj, hogy sohse találkozik össze
            a karácsony az orgonás tavasszal.

A kis Jézus beszél.
            Én szeretem a sápadt arcot is,
            én szeretem a könnyes szemet is,
            cirógatom a mellrebágyadt főt.

            Akinek nincsen tettre kész, merész,
            lüktető, harcos piros orgonája,
            az hozzon egy kis álmodó gallyat,
            sóhajtva-síró imádság-fenyőt,
            s az én kezem megáldja...

Hazafelé!
            A gyertyák elalusznak;
            a távolodó kórus
            altató, bűvös simogató mákony...

            Repül a szánkó,
            csörgős csengője csilingeli csendben.
            Édes Karácsony!...
            Tündér Karácsony!...
            Boldog Karácsony!...

(1924)

2015. december 23.

„Világosság ragyog” - 2. rész

Karácsony

Isten világosságnak küldte a világba Jézust, a Messiást. Mi mégis sötétségben botorkálunk; gyarlóságaink, gyengeségeink, rossz szokásaink és tulajdonságaink sötétségében. Péter második levelében ezt olvassuk: „egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap és felkel a hajnalcsillag szívetekben”. Karácsonykor a keresztény eszme születését, „hajnalhasadását” ünnepeljük. Jézus a hajnalcsillag, amely megszületik és felkel a mi szívünkben és életünkben.
Mindannyian tudjuk, hogy ünnepelni jó. Mégis mi az, ami miatt a karácsony egyedülálló, ami különleges szerepet, helyet és értéket ad neki? Karácsonyról azt tartja a közvélemény, hogy az év legnagyobb ünnepe. Karácsonynak van a legegyetemesebb üzenete és a leggazdagabb tartalma.
December 25-e eredetileg a perzsák vallási ünnepe volt. Mithrásznak, a világosság istenének születését köszöntötték ekkor. Mivel a világosság és a Nap szorosan összetartozik, Mithrászt napistenként is imádták, s azt tartották róla, hogy az emberek testi-lelki gyötrelmeit jött enyhíteni, túlvilági életet ígért nekik, de cserébe jó cselekedeteket, önmegtartóztatást kívánt tőlük. Tisztelete gyorsan elterjedt Kis-Ázsiában, majd a Római Birodalomban is a keletről behurcolt rabszolgák és az otthonukba visszatérő szabadságolt katonák révén. Születésnapja hatására került be a római naptárba a „Sol invictus” (legyőzhetetlen Nap) ünnepe. Igazi humanista tartalommal azonban a keresztény vallás töltötte meg, amikor az önzetlen, tiszta szeretet és békesség igényével érkező Jézus születésnapjának nyilvánította, és „Sol Salutisnak”, az Üdvösség Napjának nevezte el. Igazolásképpen elég csupán Lukács evangélista karácsonyi történetének közismert verssorára gondolnunk: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”.
Karácsony: milyen szépen csengő, lenyűgöző hatású szó. De nézzük csak meg, honnan is ered, és mi az elsődleges jelentése? A karácsony szó – hasonlóan a magyar szavak tetemes részéhez – szláv eredetű. Őse a régi szláv nyelvben meglévő korcsun szó, amely lépőt, átlépőt jelentett. Az új évbe való átlépés, a téli napforduló lehetett eredeti jelentése.
A keresztény, a vallásos ember számára azonban sokkal több ennél. Igazából el is veszítette az idők folyamán eredeti jelentését. Az én számomra azonban ma is a régi jelentéstartalmával bír, csak kibővült, többféle értelmet nyert.  Jézus megszületésével és tanításának befogadásával a pogány világ „átlépett” a keresztény világba. Jézus „befogadásával” és tanításának követésével új korszak vette kezdetét az emberiség történetében. A homo sapiens homo christianusszá, azaz kereszténnyé lett. A gondolkozó emberből embertársát igazán szeretni tudó, érző lelkű felebarát lett! Jézus születésével a keresztény szeretet, kultúra és művészet indul el világhódító útjára. De a karácsony számunkra, magyarok számára azért is „átlépő”, mert a barbárság, az erőszak, a gyűlölet és állandó hadakozás világából az 1000. év karácsonyán átléptünk a keresztény új világba, amikor II. Szilveszter pápától I. István királyunk koronát kapott.
Karácsony ugyanakkor „átlépést” jelent a bűnök, tévelygések, rossz szokások, gyarlóságok sötétségéből a lelki tisztaság ragyogásába; az erkölcstelenség sötétségéből az erkölcsi tisztaság ragyogó világosságába; a tudatlanság, a babona misztikus, sötét világából az igazi hit világosságába, „a remélt dolgok valóságába”. „Átlépés” a karácsony a gyűlölet, az irigység, az ellenszenv, az előítélet sötétségéből a szeretettel való elfogadás világába; a „szemet szemért, fogat fogért” gondolkodás sötétségéből a megbocsátás világosságába. „Átlépés” a csüggedésen, a kicsinyhitűségen, a viszálykodáson, a megosztottságon, a képmutatáson, az önteltségen és a hatalomvágyon. Mert karácsony a hatalom szeretete helyett a szeretet hatalmát hirdeti.
Karácsony „átlépést” jelent a faji, társadalmi korlátokon, értelmetlen megkülönböztetéseken és belépést jelent a Jézusban való testvériség világába, Isten országába. S végezetül Jézus születésével és evangéliumának befogadásával a keresztény ember átlépett a halálból az örök életbe.
Fotó: Pataki Csilla
Az ézsaiási gondolatokban az ószövetségi nép messiási reménysége, várakozása fogalmazódik meg. A próféta a halál árnyékában lakók életéhez  hasonlítja népének sanyarú, keserű sorsát, és a vigasztalás üzenetével érkezik: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog”. A reménytelennek tűnő körülmények ellenére is van remény azok számára, akik hisznek a megígért Messiásban. Ma már tudjuk, hogy Isten nem feledkezett népéről, elküldte a megígért szabadítót. Isten beváltotta ígéretét, amikor a világ számára Szabadítót és Üdvözítőt adott Jézus személyében. „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született... aki az Úr Krisztus...” Ő a mi világosságunk, életünk fejedelme, megtartónk, megváltónk és megváltoztatónk. Örvendezzünk hát, Barátaim, és ünnepeljünk!


Józsa István Lajos

2015. december 21.

„Világosság ragyog” - 1 rész

Adventünk és karácsonyunk

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1)
„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek...” (Lk 2,10–11)

Az advent tovatűnt, s beköszöntött Jézus születésének ünnepe. Az erre való felkészülés, a várakozás és a reménykedés időszaka volt. Úgy tapasztalom, mégis igen sok keresztény teljesen figyelmen kívül hagyja/hagyta a felkészülésre rendelt időt. Pedig Isten bizonyára nem ok nélkül adta a felkészülés, a karácsonyra való ráhangolódás időszakát.

Advent

Az advent nélküli keresztény hasonlít ahhoz a sportolóhoz, aki úgy gondolja: bemelegítő edzés nélkül is képes lélegzetelállító teljesítményre, vagy – más hasonlattal élve – az olyan énekest juttathatja eszünkbe, aki hangszálainak bemelegítése nélkül vállalkozik arra, hogy tiszta, csengő hangon Verdi-, Erkel- vagy Puccini-áriát énekeljen.
Advent nélkül nincs valódi karácsony. Mindenre, ami fontos, alaposan rá kell készülni. A lelkem mélyén valami azt súgja, hogy a karácsonyra érdemes lelkiismeretesen és jól felkészülni. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy üzletről üzletre járva mindent meg kell vásárolni, ami szem-szájnak ingere! Ellenkezőleg: a lelki ráhangolódást kell elősegíteni, előmozdítani. Ez pedig az adventi lelki élet, hitélet nélkül lehetetlen.
Azok számára, akik nem figyeltek kellő mértékben a lelki felkészülésre, hadd foglaljuk össze még egyszer advent szerepét és lényegét a keresztény ember életében.
A latin eredetű adventus szó megérkezést jelent, s a Jézus születésére való várakozás és felkészülés időszaka. Rendszerint András napja (november 30-a) táján kezdődik és négy karácsony előtti vasárnapot foglal magában. A régi időkben éjféli harangszó hirdette kezdetét, egyszersmind az egyházi év megnyitását is. Advent idején az emberek egykor szigorú böjtöt tartottak, falun eljártak a hajnali misére, a rorátéra, amit szép középkori kifejezéssel angyali vagy aranyos misének is neveztek. Az advent az önmagunkkal való szembenézés, elfogulatlan önvizsgálat időszaka is. Azt szeretnénk, ha az ünnep „mindeneket ékesen és szép rendben” találna. Azt szeretnénk, ha Isten teremtett világa Isten országává alakulna. „Mert  a  teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19).
Vitathatatlan, hogy csak tiszta lélekkel és érzésekkel lehet ünnepelni. Ha lelkünk tele van haraggal, bosszúval, gyűlölettel, ellenszenvvel, irigységgel, kárörömmel, egyszóval szeretetlenséggel, úgy hiábavaló erőlködés az ünnepi evangéliumnak az átélése, megtapasztalása.
Nem elég csupán leoldani a „hétköznapok saruját”; ha lelkünk citeráján képtelenek vagyunk szent áhítattal dalt pengetni, hiábavaló próbálkozás minden. Nem elég ünneplőbe öltözni és ünneplő ruhában tetszelegni, ha lelkünk nem ünnepien tiszta, nem leszünk képesek befogadni az igazi örömüzenetet. Az ünnep csak külsőségeivel fog elhalmozni, de lelkünk „száraz”, érzéketlen és terméketlen marad. Ha hiányzik ünneplésünkből a lelkünket átitató, egész lényünket megszentelő és megtisztító lelki tartalom, az igazi lelki örömet fakasztó szeretet, akkor hiábavaló erőlködés lesz ünneplésünk. József Attila gondolatai idevágóak. „Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre”.
Adventben elindultunk azon az úton, amely kétségtelenül Jézus és Isten felé, illetve egymás felé vezet. Ha jó utat követtünk, ha el nem tévedtünk, ha nem bolyongtunk céltalanul, akkor Jézus jászolbölcsőjénél találkoznunk kell! És meg vagyok győződve arról, hogy csak azok találkoznak, akik képesek voltak Isten országáért, Jézusért, a karácsonyi gyermekért mindent „hátrahagyni”, félretenni és őt helyezni a legfontosabb helyre életükben.

Bár Ézsaiás próféta örömüzenete nem tartozik közvetlenül a karácsonyi történethez, úgy érzem, mégis beleillik valamiképp. „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.”

- folytatjuk - 


Józsa István Lajos
Lelkész

2015. október 18.

Idősek vasárnapja - Meghívó

 „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjú korom óta. Te voltál támaszom születésem óta... Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”(Zsolt 71, 5-6. 9)


Kedves idős testvérünk!

Október az Idősek hónapja. Ilyenkor némileg jobban odafigyelünk a körülöttünk élő idős emberekre. Talán arra gondolunk, hogy fölöttünk is eljár egyszer az idő; vagy talán arra, amit a híres német író, Goethe így fogalmazott meg: „Az öregkort nem megérni, elviselni művészet.”


Ebből az alkalomból a Tordai Unitárius Egyházközség Idősek vasárnapját szervez 2015. Október 25-én, amelyre szeretettel meghívja Önt is. Töltsük együtt a Vasárnapot istentisztelettel és szeretetvendégséggel! Számítunk jelenlétére!

Isten áldja meg
Józsa István Lajos
Lelkész